A növekvő hold / Chitra Azonnal elérhető

Az indiai-bengáli költő A növekvő hold című versciklusát maga fordította (egyéb költeményeivel együtt) angolra. Az eredetileg kötött, zenei formájú versek az átültetésnél kapták azt a szélesen lüktető szabadversformát, amelyet a magyar műfordító is követ. Tagore lírájában a buddhista panteizmus, a világszemlélet mindent átlelkesítő spiritualizmusa és a századforduló európai szimbolizmusa találkozik össze. Az összefüggések, az inkább csak megsejthető titkok színes szövedékeként jelenik meg nála a létezés.
Magányban töltött gyermekéveinek emlékét idézi fel a versciklus. A finom hangulatú költemények a gyermek születésének, az élet tudattalan első éveinek rejtelmeiről szólnak. Két alapvető vershelyzetet alkalmaz: hol a gyermeke fölé hajló szülő szavát, hol a saját emlékeibe visszarévedő költő hangját halljuk. A gyengéd, érzelmes merengés során minden jel – a gyermek álma, mosolya, mozdulata, meseszerű képzeletvilágának játékos szökellése – jelképes értelmet kap: a természet egyetemes jelenéseinek tükröződésévé válik.