Dümmerth Dezső korábbi munkái után most a magyar művelődéstörténettel foglalkozó tanulmányait adja közre. Új kötetében tizenkét írás kapott helyet, melyek több korszakon át vezetik az olvasót (a XIII. sz.-tól a XIX. sz. végéig).
Több tanulmány foglalkozik a magyar művelődés egyik fellegvárának, a budapesti Egyetemi Könyvtárnak történetével, hányattatásaival.
A könyvből hírt kaphatunk a napóleoni idők Pestjének egyetemi életéről, a nyelvújítás politikai vonatkozásairól, és megtudhatjuk, miért maradt magára irodalmi nézeteivel Kazinczy Ferenc.
A szerző a magyarság nyelvi és kulturális küzdelmeit széles európai összefüggéseikben vizsgálja: megismerhetjük, hogyan vélekedtek a kora újkori Magyarországról a pápai udvarban, Németországban, Bécsben (Herder a magyarság pusztulásáról; Inchofer Menyhért egyháztörténeti munkájának sorsa Rómában). Tanúi lehetünk a magyarországi nemzetiségek öntudatra ébredésének, az ausztroszláv eszmék első hazai felbukkanásának.
