Kihívás Különleges ajánlat

Léptek hallatszottak. A kezdetleges tusolóval átellenben, az ajtóban megjelent a bőrkabátos, fáradt, semmitmondó arcú férfi. Kezét karba fonva, fél vállával az ajtótoknak támaszkodott.
– Ne kínozza a hangszálait – mondta nyugodtan. – Egy sáros, elhagyatott telken van. A közelben egyetlen épület sincs, és több száz méteres körzetben csak nyaralók vannak.
– És ezért kötött oda a klozetthoz, mint egy kutyát?
– Két okból kötöztem oda. Egyrészt, mert el kell mennem, másrészt, hogy szükség esetén használni tudja, ha némi üggyel-bajjal is.
Cecília bólintott.
– Praktikus.
– Az. Bár esztétikusnak kétségkívül kevésbé mondható. De nem tehettem mást. És az egész nem fog tovább tartani néhány óránál.
Hallgattak. Cecília végigmustrálta Simont.
– Korábban azt mondtam, hogy maga egy pitiáner csirkefogó.
– Meg azt is, hogy bolond vagyok – biccentett Simon. – De ezt később visszavonta.
– Visszavonom mindkettőt. Maga egy közönséges szörnyeteg. Egy állat.
Simon halványan elmosolyodott.
– Pedig még nem is tud mindent.