Részlet:
„…Olyan hálás vagyok a jó Istennek, hogy az orvosi hivatást választatta velem, és annyi szeretettel irányított és vezetett, míg meglett a diplomám és azután a kórházam. – Hiszen először az agrárfőiskolán tanultam, azután filozófiát végeztem a végbizonyítványig. – Közben a csillagvizsgálóban voltam, berendeztem egyet Felbáron. – Azután a kémia volt a vesszőparipám. – Azután, csak hogy képezzem magam, órákat vettem orvosi tárgyakból anélkül, hogy arra gondoltam volna, hogy orvos legyek. – Kerestem valakit ebből a célból, és ez a valaki, dr. Vécsey néhány beszélgetési óra után azt mondta: miért nem iratkozom be mindjárt egyetemi hallgatónak. – Én azt gondoltam, ez már nem megy. De ő éppen erre való ember volt, mindjárt beiratott, beszámítottak két félév filozófiát, és egyszerre az orvosi tanulmányok második évében találtam magam. Azután a jó Isten tovább segített, megnősülve tovább tanultam, és Bécsben orvossá avattak. Deo gratias!”
Batthyány-Strattmann László 1926. június 19-én írta le ezeket a sorokat mintegy hálaadásként az aznapi sikeres műtétekért. E rövid curriculum vitae előtt ezeket olvassuk a Naplóban:
Reggel öt operációt végeztem. Hála Istennek, mind nagyon jó. Csupa hályog. Különösen örültem egy gyermek hályoga miatt, amelynek igen kemény tokja volt, ez a lencse sérülése után maradt vissza – és nagyon szépen kijött.
